Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Termelés fekvő NB 20 keretes fészekmézkamrás kaptárral

2016.02.16

Pusztai György méhésztársunk papírra vetette 2014. évi gondolatait, amit most közreadunk.
Természetesen vitaindító és tanulási szándékkal.
Ígéret van arra, hogy lesz folytatása is más aktualitásokkal.

Télre felkészülés

  • Kijárókra kátránypapíros felrakása hó és cinkék ellen.

  • Falevél gyűjtése zsákokban. Tavaszi kirepüléskor a friss hó esetén, hogy ne repüljenek bele a hóba a méhek.

  • 2 hetente a családok meghallgatása: anyátlanság esetén tartalék családdal megmenteni a „törzs családot” Egy kezelődoboz készenlétbe helyezésével, a doboz aljára cserép és újságpapír. A cserepet rezsón meg kell melegíteni, hogy telepítéskor a papírra lehulló méhek ne fagyjanak meg.

Műhelymunkákról

A kaptárainkat magunk gyártjuk. A kaptárak fekvő NB 20 keretes fészekmézkamrás kaptárak.
Azért ezt a rendszert választottuk, mert ebben a kaptárban méztermelés, virágportermelés, anyatartalékolás, tartalékcsalád tartása és irányított anyanevelés hajtható végre. Vándorolni is lehet vele, de a nagyobb terjedelme miatt inkább állóméhészetbe való. Ugyanis a kaptár 3 részből áll: 12-5-3 keretes részből. A választó deszkákon Hanneman rács van. Mindhárom rész összenyitható egymással. Az egyes részeknek önálló kijárója van. Így ha tartalék családot akarunk tartani, az 5 keretes részben megtehetjük. Anyát is tudunk benne nevelni. De ha kell egyszerre 3 anya is lehet a kaptárban. Mivel télen mindig bőven hagyunk az 5 keretes részben tartalék családokat, tavasszal nincs olyan, hogy a törzs helyeken ne legyen család.
Tavasszal a legnagyobb segítség a méhésznek a tartalék családok megléte. Minden évben kb 90%-ban éves anyákat nevelünk. Mindig szükség van tartalékokra, mert ha nyáron vagy ősszel kiderül, hogy valamelyik anya gyenge nem felel meg, a tartalékok rendelkezésre állnak az anya lecserélésére.

Legtöbb mézet a méhekkel akkor lehet termeltetni, ha tavasszal minél sikeresebb és jobb az indítás. Nálunk március 18-ra (József nap) az a jó család, amelyiknél 4-5-6 fedett fiasításos kerete van. A 3 kereten még erősítésre szorul, a gyengébbeknél anyát selejtezzük, tartalék családdal erősítjük.
Gyenge teljesítményű anyákat, amint észrevesszük, azonnal lecseréljük.

Február 20-a tájékán, amikor már hetente vannak olyan napok, amikor a méhek ki tudnak repülni, a méhcsaládoknak (tartalékoknak is) közvetlen a keretre a takaró alá kb. 60 dkg virágpor konzervet adunk be. Ez a virágpor előző év repcén van megszedve, fele rész porcukorral van konzerválva. A nyár folyamán tejsavas erjedés folyamata megtörténik. Így elkészített virágport lepény formájában adjuk a méheknek. A virágpor fogyasztás a méheket indítja, ami a víz fogyasztását indítja a méheknél.
A virágpor beadása után a kaptárakról leakasztjuk a kijáró deszkát és helyére a kijáró itatót tesszük fel, amelyet megtöltünk 1:1 arányú szörppel. A láda nyílása a kijáró alsó szélén van. Amikor jó időben kijönnek a méhek, megtalálják és elkezdik fogyasztani a szörpöt. Ezután már tudják hol a víz (szörp) lelőhely, akkor is kijönnek inni, ha nem repülnek, de plusz hőmérséklet van. Ezzel e művelettel annyit érünk el, hogy akácra kb. 10 nap előnyt ér el a népesség. Átlagban 5-6 ezer méhvel lesz erősebb a család.
Akác után a legjobb tulajdonságú anyáktól anyákat nevelünk és a tartalékok 2 éves anyáit legalább 50%-ban lecseréljük fiatalabb nevelt anyákra, és a törzseknél felmerülő problémákat ezekkel azonnal megoldjuk. Ezt őszig így végezzük.
Az őszi betelelés erős családokkal a tavaszi jó indítás záloga.

Atka elleni védekezésnél tapasztalatunk és véleményünk szerint, hogy csak a folyamatosan ható, keretek közé helyezett atkairtó anyagok biztosak. A befúvó – füstölés hatása addig tart, amíg a méhek a füstöt ki nem szellőztetik. A fiasításban lévő atkák nem pusztulnak el. Így csak részbeni atkairtást lehet elérni.
Az atka irtását az atka megjelenése előtt kell elkezdeni, ez pedig július hónap eleje. Aki augusztusban kezdi az atka irtását, lekésett. Túl sok az atka a kaptárban, és a szomszédoknál is.

Költésmeszesedés nálunk csak addig van, amíg észre nem vesszük. Mert nálunk is előfordul minden évben, a 250 családból kb. 5-6 családnál. Az anyát azonnal lecseréljük. Úgy értékeljük ez egy érzékenység a családnál, ezért genetikai vonal váltást kell csinálnunk.

Nosema betegség mindenhol van a méhészetben. Elterjedésének okát több probléma okozza.
Egyik oka a család érzékenysége a betegségre. A méhek bélhámja genetikailag olyan, hogy a spórás lények könnyen elszaporodnak benne.
Az elszaporodás másik oka a szárazság miatti nektár, de főképpen virágpor hiány, amely egyébként is legyengíti a családot és még rájön a nosema szaporodása is. Nyáron nehéz felismerni, mert csak eltűnnek a családból a méhek. Mikroszkopikus vizsgálattal is nagyon oda kell figyelni a vizsgálatnál.
Valami jó virágpor pótló rendszert kellene kidolgozni, mert fumagilin gyógyszerhez nehezen és drágán jutunk hozzá. A meglévő gyógyszerek hatása bizonytalan.
Mivel nehéz felismerni mi ezért a tartalék családokkal való lecserélést erre a bajra is alkalmazzuk.
Nagy gondnak tartjuk a méhlegelők helyzetét. Régen az állattartó gazdák a réteket akkor kaszálták, amikor a rajta lévő növények magja beérett. Tehát a virágok a növények egymást váltva folyamatosan virágoztak. Júniusban és szeptemberben volt 2 hét, amikor a rétek kaszálása történt.
Ma a gazdák egy része nem kaszál, a rét elvadul. A másik része 3 hetente kaszál (damilos kaszával) mert így könnyen levágja a füvet. Ezáltal a nemesebb mézelő növények egy része kipusztul vagy nem virágzik.
A méhészek is tehetnének egy s mást annak érdekében, hogy a méheknek virágpor és nektár mindig legyen a környéken. A mai mezőgazdasági gazdálkodás nem kedvez a méhészkedésnek. Állattartás hiányában a pillangósokat nem vetik. A repce és a napraforgó kivételével kultúr növényeknek nem vesszük hasznát.
Lassan száz éves probléma a későn virágzó akácfajok ( szurkos akác - rózsaszínakác) elszaporítása. Méhészek is aki akácot ültetett, /csak/ fehér akácot . Pedig a későn virágzó akáccal az akác mézelési idejét 10 napról 17-20 napra meg lehetne meghosszabítani.
Az OMME-nak akciót kellene ez irányban tenni. A csemetekertek választékába bele kellene tenni. Az erdészetekkel együttműködést kellene kötni.

Ezek a gondolatok foglalkoztattak bennünket 2014-ben.


 


 


 

  1. rész

    Közzéteszem Pusztai György méhésztársunk további gondolatait.

Akácrügy kipattanásának megfigyelése március 25-e után a kajszi barack kivirágzásának 3-4. napján. Más barackfajták más időben virágoznak, ezért azokat nem lehet alapul venni.

Mikor korlátozzuk az anyát? Az akácvirágzása előtt 14-16 nappal. Ezt pedig abból tudjuk kikövetkeztetni, hogy a környékünkön, ha van naspolyafa és az első virágjait kidobja.
Naspolya teljes kivirágzása kb.4 napig tart. Tehát a virágzás elejét kell figyelembe venni. Ugyanezt az időpontot megfigyelhetjük a labdarózsa bokron is. A labdarózsa virágjai először zöldek és napról-napra fehérednek. Amikor az első virágok teljesen kifehérednek, eljött az idő az anyák korlátozásának.
Megfigyelések szerint 10 évből 9 alkalommal bejön ez a megfigyelés.

Ha lepényt készítünk a méheknek porcukorból, jó ha tudjuk, hogy a porcukor ne tapadjon össze kőszikla keménységűvé, zselatint kevernek hozzá. A zselatin nem mérgező a méheknek, de mivel nem tudják megemészteni az ürülékükben mint több anyag jelenik meg ebből. A porcukrot kóstolásra úgy érezzük nem édes annyira, mint a kristálycukor.

Sörétes fedett fiasításnál mire legyünk figyelmesek?! Megnézzük a peték lerakásának rendjét. Ha nincs a peték sorában kihagyás egészségügyi – genetikai problémára gyanakodhatunk. Az életképtelen petéket vagy álcákat megeszik a dajkáló méhek.
Nagyobb probléma, ha az anya egyes sejtekbe nem rak petét. Ez arra utal, hogy a méhek egyes sejteket nem tudtak tökéletesen kitakarítani. Ilyen esetbe a sejt belsejét meg kell vizsgálni, mert a nyúlós költésrothadás beragadt múmiái is lehetnek a sejtben, ami ha időben nem veszik észre, az állomány felszámolása lehet a vége. Erre az esetre azért hívom fel a méhészek figyelmét, mert a sörétes fiasítás vizsgálatát nem vesszük komolyan.

Ha költésmeszesedés vagy költéskövesedés jelenik meg a méhcsaládban, gyógyszeres kezeléssel nem tudunk megszabadulni a betegségtől. Ennek pedig az a oka, hogy ez a gombafaj rendkívül ellenálló. Mégpedig azért, mert hármas burokban van a gomba spórája. Ezt úgy kell elképzelni, egy nagy védő ballonban sok cseresznyeszem van, a gombacsíra pedig a cseresznyemag belsejében. Ha a cseresznyemag belsejét akarjuk megsemmisíteni, akkor először a ballont kell megbontani, utána az egyes cseresznyeszemek héját kell megszüntetni, azután jön a mag, amely akkor csírázik ki, amikor a körülmények megfelelnek. Na ezt a csírát szeretnénk gyógyszerekkel elpusztítani.
A csíra képződésének feltételei vannak. Pl. a csíra megérésének ideje 23-25 nap, így a csírák fokozatosan képződnek. A gyógyszernek ezáltal szinte végtelenül hosszú hatástartalmúnak kellene lenni. Ilyen gyógyszer pedig nincs.
Viszonylag hosszú ideig hatásos szer a szalicil, amely 1 gramm/családnyi por alakú mennyiségben a fiasításos léputcákra szórva kb. 2-3 hétre a költésmeszesedést mérsékli, de utána a szalicil felhígulása miatt a kór továbbra is terjed a családnál. A család nem szabadul meg a bajtól.
A költésmeszesedés gombája a környezetben lévő virágokon, növényeken él. A méhek virágpor és nektárgyűjtés közben hordják be a kaptárba. Egyes családok érzékenyek rá, mások nem. Ezért a betegségtől való megszabadulás egyetlen módja az anya csere, méghozzá olyan családtól, amelyik nem érzékeny erre a gombára.
A meszesedés mellett ugyanez az eljárás szükséges a költéskövesedés betegség megszüntetésére is, amely szintén gomba és amely még a méhészre is veszélyes, mert tüdőpenészt okoz belélegzése esetén. Méhesen belüli méhcsalád máshova áthelyezésének egyik gyakorlati módszere.
A szakirodalom azt írja, ha kaptárban lévő méhcsaládot más helyre akarjuk átrakni, akkor a méheket röpkörzeten kívülre kell vinni pár napig, ott röptetni, utána visszahozni és új helyére lerakni. Ezt egyszerűbben is meg lehet oldani, mondhatni kisebb visszarepüléssel, amely jelentéktelennek tekinthető.
A következőképpen járunk el: A műveletet reggel kirepülés előtt kell elvégezni vagy nappal, ha még a méhek nem repülnek. Este nem jó.
A méhcsaládot kijárón keresztül megfüstöljük nem erősen. Ezután újságpapírból vágott papírt ragasztunk vagy rajszögezzünk a kijáróra. Az újságpapírra szeggel 6-8 lyukat szúrunk a kijáró irányába, kisebbet mint, hogy a méhek ki tudjanak rajta jönni. Ezután a kaptárat jól megzötyögtetjük, esetleg megemeljük és finoman ledobjuk. Ezzel a méheknek tudomásukra hozzuk, változás történik. A kaptárat talicskán vagy másképpen az új helyére visszük. Nem baj, ha rázkódnak. Az új helyen a méhek kirágják az újságpapírt, betájolnak és alig pár méh keresi a régi helyén a kaptárat. Ez a módszer nem vonatkozik a télen nyugalmi időszakban történő áthelyezésekre.

Álanyás család anyásítására csak akkor van remény, ha van tartalék kis családunk 2-3 kereten. Műveletet a következőképpen végezzük el:
A tartalék családot kezelőládába tesszük és az álanyás kaptár mellé rakjuk. Az álanyás kaptár kijáróját újságpapírral lezárjuk és szeggel 5-6 nem nagy lyukat szúrunk. A kijáró elé a szálló deszkához egy deszkát támasztunk. Egy nagy lepedőt vagy pokrócot vagy viaszos vásznat terítünk az oda támasztott deszkára, lehetőleg minél nagyobb területre szétterítve. Az álanyás kaptárat kibontjuk és jól megfüstöljük. Egy üres kezelőládát a kaptár mellé helyezünk és a következő műveletet végezzük el: Az álanyás családtól a kereteket elkezdjük kiszedni. A kivett keretekről a méheket a kaptár elé csapjuk, utána a hozott kezelő ládába rakjuk a keretet. Ezt az összes kerettel megtesszük. Az üres kaptárból amennyire lehet a méheket kisöpörjük. Nem baj, ha kevés méh bent marad. A tartalék családot ezután anyával együtt a kaptár közepére a kijáróval egy irányba berakjuk. Az álanyás család fiasításos kereteit a kis család két oldalára rakjuk. A kaptárat bezárjuk. A kijáró előtt lévő méheket, melyeket a keretekről leütöttünk, kiadósan megfüstöljük és magukra hagyjuk. A bent lévő méhek egy idő után az újságpapírt átrágják. Így a kint lévők sorban egyesével bekéredzkednek. Másnap a családot megvizsgáljuk. Meg van-e az anya – általában 80%-ban sikerül.

Akác előtt az anya minden keretet elfogad. Nyáron már sötétebb keretekbe petézik, kivétel ha minden keret világos. Ezért tavasszal minden világos keretet rakjunk be.

Az anya és a munkásméh is nő ivarú. Mi az oka, hogy az egyikből anya, másikból munkás lesz? A fiasítás 3,5 napig pete. A peteburok felpattanása előtt a méhek úgynevezett méh pempőt raknak már petekorban a sejtekbe. Az álcák már a pempőben pattannak ki. 3 nap álca korig (ez a 6. nap) a munkás és az anya álcák ugyanazt a pempőt kapják. Ezután a munkás álcák kevesebbet, az anya álcák mindig több pempőt kapnak. Az anya álcát 10-szer több méh látogatja meg, és még jobb pempőt adnak az álcának. A munkás álcák a pempőt mind elfogyasztják az anyák kikelése után, a bölcsőbe még el nem fogyasztott pempő marad. Tehát az anyát sokkal több és jobb minőségű pempővel látják el a méhek.

  • A kikelt méh: 2 napig tisztogat és táplálkozik

  • 3-5 napig idősebb álcákat etet

  • 5-6 napig a 3-5 napos álcákat etet

  • 6-13 napig méhek etetik az anyát

  • 10-12 naposak feladata a viasz termelés, építés

  • 10-18 naposak nektár sűrítése, virágpor raktározás a feladata

  • 10-21 naposak feladata az őrszolgálat is

  • 21 nap után először virágport később nektárt, vizet, propoliszt hordanak

  • 600 mikrométertől 30 mikrométerig terjedő hullámhosszban, narancstól az ibolyáig lévő színeket látja a méh

  • 100 méternél messzebbről megérzik a méhek az anya illatát

  • A család éves mézszükséglete 70-90 kg, virágporból 25-40 kg.

  • Augusztustól kelt méhek hosszú életűek 180-210 nap, ami azért lehetséges, mert nagy mennyiségű fehérjét halmoznak fel testükben.

  • A téli elhullás kevesebb fehérje elraktározásnak is lehet oka.

  • Tavaszi első vizsgálatkor ahány léputcán van a nép (általában) annyi keret fiasítása lesz akácra.

  • Tavasszal a család napi mézfogyasztása 30-50 dkg. Ha nincs külső hordás vagy etetés rövid idő alatt jelentősen csökken az élelem a kaptárban.

  • A tavaszi serkentő etetés nem hozza meg a várt hatást. Előző évben kell a mézkészletet beállítani.

  • A fiasítás növeléséhez a keretek megforgatása jó módszer.

  • Ha a lép szélén, alján húznak bölcsőt a méhek az a rajzás felébredésének jele.

  • Rajzási lázban lévő családtól fedett fiasításos keretet veszünk el.

  • A méz fedelezése légmentesen zár. NB keretbe 3,5 kg a Hunorba 2,5 kg méz fér bele.

  • Fiasításos fedelezés a levegőt átereszti.

  • 1 kg méh 10 000 egyedből áll, éhes méhekre vonatkozik.

  • 1 léputca méh Hunor 25 dkg, NB 34 dkg, 1 kg cukor 6 dl térfogatú

  • Tavasszal rablás csak rendkívüli körülmények esetén alakulhat ki. Ilyenek az életerejüket vesztett családok, anyátlanság, végleges legyengülés, kipusztulás. Oka a hordás megszűnése.

  • Kutatáskor két füstölővel dolgozunk.

  • A munkássejt 5.37 mm széles és 12,5 mm mély, a heresejt 6,91 mm széles és 15.75 mm mély. A műlépet 5-5,1-5,2 mm szélességben gyártják.

A méhek etetésénél körültekintően kell eljárnunk. Legfőbb szabály, hogy este amikor a méhek elültek szabad az etetést megkezdeni. Ez alól kivétel, ha jelentős nektárhordás van a nap folyamán. Ekkor nappal is megkínálhatjuk méheinket. Az esti etetés kellemetlen munka a későn végzett munka miatt. Nappal is etethetünk ha átalakítjuk az etetőinket. A belső keretek fölötti etetőket át kell alakítani. Az átalakított etetővel a beöntött szirup egy kisebb felületen van nyitva a méheknek. Így kevés méh fér hozzá, ezáltal örömrepülés nem tud kialakulni. Az etetőből lassabban fogy el az élelem.
Az etető átalakítását a kővetkezőképpen kell megcsinálni: Az etető a keretek tetején van elhelyezve. A bakhát rostaszövete és az etető között hézag van, ahol a méhek az etetőbe bele tudnak menni. Az etetőt meg kell magasítani a rostaszövet magasságáig három oldalon, negyedik oldalát nem bántjuk. Így a méhek csak az etető egyik oldalán férnek hozzá a szörphöz. Még így is sok méh férne hozzá az élelemhez, ezért ezen az oldalon egy gátat kell beépíteni a negyedik oldallal párhuzamosan 20 mm-re, amely a három oldal magasságáig ér fel (rostaszövet magasságáig ér).
Gát a méhek beáramlását az etetőbe megakadályozza. A gát kb. 7-8 mm-re ne érjen le az etető aljáig. Lehet, hogy még mindig nagy a gát és a negyedik oldal közötti rés. Sok méh fér még a szörphöz. Ezt úgy kell beállítani, hogy a rés ne legyen több 15 cm hosszúnál. Ezt pedig egy léc darab betételével tudjuk szabályozni. Ha az etetőinket így átalakítjuk, a nap bármely idejében megcsinálhatjuk az etetést.

Létrehozva: 2015-01-28


 

  1. rész

    Virágpor gyűjtése, termelése

A virágpor gyűjtését csak az a méhész kezdje el, akinek van kellő ideje, kitartása. A virágport minden nap le kell szedni, főként a tavaszi párásabb időben. Az időjárást figyelni, ha jön az eső intézkedni kell. Több napos esős idő után, amikor a virágport nem lehet leszedni, a méhek által az eső szünetekbe behordott mennyiséget sárhoz hasonló formában leszedjük, a szedőt szivaccsal kimossuk. A leszedett anyaggal szinte semmit nem tudunk kezdeni, legtöbbször megsemmisítjük, eldobjuk. Repce gyűjtésekor napközben is figyelni kell a szedőket. Jó időben, jó hordáskor már délelőtt megtelhet a szedő. Ilyenkor ki kell üríteni őket napközben is. A virágpor szedéshez elő kell készíteni a családokat. Erősebb családokat kell mézelésre beállítani. A virágpor szedés legalább egy, de rossz idő esetén két léputca népet elfogyaszt. Ha jól mézel a repce, nem sok hasznot hoz a virágpor gyűjtése, mert csökkenti a mézhozamot. Ha a repce nem mézel, mely időnként előfordul, akkor ad kiegészítő hasznot a méhésznek.

Igazából nálunk itt Zalában a repce és a gesztenye ad jelentősebb mennyiségű virágpor termést, a szolidágó ritkán. A nyári szárazabb időben gyakori a családonkénti 2-3 dkg-os gyűjtés, mely a leszedés költségét sem fedezi. Ha jobb eredményt akarunk elérni, minden nap este vagy hajnalban 2 dl szörppel serkentjük a méheket. Aki virágpor gyűjtésre határozza el magát, az ezekre a problémákra számíthat. Az viszont jó lenne, ha mindenki legalább annyi virágport gyűjtene, amivel kora tavasszal (február közepén) a méheit meg tudná kínálni, mert azt a méhek mézben visszaadják. Hogy ezt a méhészek meg tudják tenni, nem is kell különösebb felkészültség. Baj csak az, hogy a virágpor nagyon hamar megpenészesedik, elromlik, megkeseredik. Fogyasztása használhatatlanná válik csak úgy magában. Mindez megelőzhető a méhek számára és emberi fogyasztásra alkalmassá tehetjük, ha a következőképpen járunk el. Amikor a virágport szedjük, a benne lévő nem oda való anyagokat, hangyákat, méh alkatrészeket, bogarakat eltávolítjuk, kiszedjük. Ha csak egy költésmeszes múmiát találunk, azt a leszedést kiöntjük, a szedő rácsot felnyitjuk, attól a családtól virágport szedni nem szabad. Amikor az összes családtól leszedtük a virágport, akkora edénybe öntjük, hogy térfogatra ugyanolyan mennyiségű kristály vagy porcukrot hozzáadva össze tudjuk keverni. Ezt a keveréket aztán nem tökéletesen, de jól záró edénybe töltjük és száraz, nem napos helyre lerakjuk. (Mi festékes műanyag vödrökbe rakjuk). Ezután semmi kezelést, gondoskodást nem igényel. A molylepkék, ha hozzáférnek, bepetézik, megkukacosodik, ezért az edénynek jól kell zárni. Amikor a virágpor tejsavas erjedésen megy át, szénsav gáz keletkezik, annak el kell távoznia. Két hónap múlva a folyamat befejeződik, ha megkóstoljuk kellemes, savanykás édes táplálék lesz belőle. Tavasszal ezt csak ki kell zacskózni a méheknek és a kaptárakba berakni.

  1. Rész

    Rablásról, anyanevelésről és egyebekről szól Pusztai György méhész írása.

A rablásra a méhésznek előre fel kell készülnie. Hordástalan időben egy esetlegesen nem megfelelő időben történő kaptárbontástól de esetenként beavatkozás nélkül is kialakulhat a kutatás a családok között. Ilyenkor a gyengébb családok áldozatul eshetnek, kialakulhat a rablás. Ha kezdeti időszakban vesszük észre az eseményt megmenthetjük a méhcsaládokat. Erre úgy tudunk felkészülni, hogy már előre leszabunk fekete fóliából egy akkora darabot amellyel a rabolt kaptárat teljesen letudjuk takarni. Ezáltal a rabló méhek berepülni nem tudnak. A kaptárból kijövő rablók a fólia alatt maradnak. Kb. 20 percig a kaptárat így hagyjuk. A bejutni akaró rablók ezután a nagy forgatagban a közelben lévő kaptárba akarnak bejutni ezért szűkítenünk kell, de az is jó ha a szomszéd kaptárakat is letakarjuk fekete fóliával. 20 perc alatt szinte az összes rabló kijön a kaptárból. A fóliát fellebbentjük, hogy a rablók távozni tudjanak. A saját méhek pedig be tudjanak a kaptárba repülni. Egy perc után a kaptárat ismét lezárjuk fóliával. Ezután kb. 10 cm hosszú 1 és ½ cm átmérőjű csövet kell beépíteni a kaptár kijárójában a többi rést eltömíteni. (Erre a célra legjobban megfelel a villanyszerelésnél használatos 1600 MÜ III-as műanyagcső). Mivel a csőnek kijjebb van a vége a röpnyílásnál ezért a rablók nem tájolnak rá a cső végére. Továbbra is a kijárónál szeretnének a kaptárba bejutni. Így csak kifelé jönnek a méhek a csövön.
A rablásnál jelentős méhpusztulás van a kaptár alján, sok a méh hulla és a sok lerágott fedelezés is a kaptár aljára hullik. Ennek szagát érzik az idegen méhek. Ezért este ki kell takarítani a kaptárat és erősen szűkíteni kell a fészket. Anya meglétét vizsgálni kell. Másnap figyelni kell, hogy a méhek megtanulták e a csövön való berepülést, ha nem, időnként ki kell venni a csövet. 1 nap után elvehetjük a csövet ha rendellenességet nem tapasztalunk.
Mi sikerrel alkalmazzuk ezt a módszert.

Anyák egyszerű jelölése amelyhez nem kell még nagy kézügyesség sem. Az anyák színjelölését a mi fekvő kaptárrendszerünkben a munkák gyorsabb elvégzése érdekében el kell végezni.
A jelöléshez kizárólag körömlakkot használunk. Minden jelölőszint meg lehet kapni. A körömlakk ecsetjének szőrszálait egyharmadára ki kell ritkítani. A legpuhább szivacsból 4 cm széles 6 cm hosszú éket kell vágni. A kaptár bontásakor a kereteken megkeressük az anyát. A keretet amelyen az anya van a kaptár keretei fölé fektetem úgy, hogy az anya a keret felső oldalán legyen. A körömlakk tetejét lecsavarom, a szivaccsal az anyát a keretre leszorítom, az ecsettel az anyát megjelölöm. Ezután az anyát elengedem. 25°C alatt a keret visszatételével fél percet várok, hogy a lakk kissé megszáradjon. 25°C fok felett azonnal visszatehetem a keretet a többi keret közé.
Ennél egyszerűbb anyajelölési módszerrel még nem találkoztam. Bátran ajánlom még a remegő kezű méhésztársaimnak is.

A rajok leszedéséhez rajszedő karikát készítettünk. Ez úgy néz ki mint a kosárlabda palánkon lévő karika gyűrűje. A póznára bilinccsel csavarral rögzítjük. Így stabilan megáll a póznán. A gyűrűre erős fóliazsákot kötünk. A rúd ezzel a gyűrűvel és nejlonzsákkal könnyű és kis helyen még az ágak közé is beforgatható. A gyűrűt a raj alá helyezzük. Egy másik póznára félig kopott cirokseprűt kötünk. Ezzel a seprűvel a rajt a rajszedő gyűrűbe söpörjük. A rajt leengedjük zsákot lekötjük a gyűrűről és a rajt az előkészített kaptár kijárójára öntjük bezsongatásra.

Az egésznek a lényege:

  1. A szerkezet könnyű

  2. Kis helyre befér

  3. Könnyen kezelhető

  4. Magasságban könnyen állítható

  5. Még 5-6 méter magasságban is alkalmazható

A kaptárban lévő családok minősítésére, jelölésére viaszkrétát alkalmazunk. Jelölést a kaptárak tetejére írjuk. Minden évben más színű krétát használunk. A kréta felirata a napsugárzás, esőzés után is egy évig megmarad. Régebben kaptárban lévő lapra később naplóba írtam fel a kaptárak jegyzését, de egyik sem volt annyira áttekinthető mint a kaptárra való feljegyzés.

A méhek füstölésére akác kéreg anyagot használunk. Füstje elviselhető a méhész és a méhek számára is. Vannak olyan fakérgek melyek nemcsak elviselhetetlenek belégzéskor hanem még mérgezőek is. Ilyen a tölgy a szelídgesztenye fa kérge.
Kora tavaszi hűvösebb időben kevés fenyő sziácsot kell az akáckéreg közé keverni így nem alszik ki.

Irányított anyanevelésről.

Álló méhészetben a méztermeléssel összefüggően arra kell törekedni, hogy az akác időszakban az anya tevékenységét korlátozzuk. A méheket ahelyett, hogy a fiasítást gondozzák kb. 20 napra méztermelésre irányítsuk. Fészekmézkamrás kaptárba a munka a kővetkező. Az akác kivirágzása előtt 14-15 nappal az anyákat egy fedett fiasításos kereten a hátsó 5 fiókos részbe tesszük és még egy keretről méheket ütünk hozzá. A Hanemann rácsot nem nyitjuk ki. Az 5-ös rész kijáró nyílását kinyitjuk. Egy kis etetőt rakunk be melybe kevés vizet öntünk. Az anya a kevés népével kis tartalék családot képez és éli független életét. Ezzel a résszel ezután nem foglalkozunk. A kis család akáckor megerősödik, mézét nem vesszük el. Akác alatt egy olajos csíkot kap atka ellen. A 12-es részt így meganyátlanítottuk. Ezáltal a család anyabölcsők építésébe kezd. Egy olyan keretet keresünk amelyikben kelő álcákat találunk.
Ezen a kereten ahol az álcák vannak két helyen a sejteket késsel lehúzzuk, hogy a méhek anyabölcsőket könnyebben húzzanak az álcákra. A keretet zsírkrétával megjelöljük. 10 nap múlva a családnál két anyabölcsőt hagyunk, lehetőleg a megjelölt kereten. A többi bölcsőt leromboljuk. Az új anyák 2-3 nap múlva kelnek. Az anyák kelése után 2-3 napra kezdődik a tavaszi vegyes méz kipörgetése. Ilyenkor már az akác virág fehér, kevés hordás van is róla. Pörgetéskor az új anyákkal nem törődünk. Azt a keretet amelyen az anyabölcsők voltak nem pörgetjük ki, sem vegyes sem akác pörgetésnél. 10 nap múlva az akác pörgetésre kerül sor. ez az anyák elvételétől számított 24-26 nap. Az új anyák pedig ebben az időszakban kezdik el a petézést. Az anyák hátra rakásától számított 32-ik napon kezdjük meg az új anyák petézésének vizsgálatát. Ilyenkor már van olyan kaptár ahol fedett fiasítás is van, de van ahol csak pete. Ahol nincs fiasítás a régi anyát előre rakjuk a 12-es részbe népével együtt. Tapasztalatunk az, hogy a 36-ik naptól álanyásság kezdődik. Általában 80 %-ban sikerül az új anya. Ha jó mézelő év van a hátsó 5-ösben lévő tartalék család fiasítása kiterjed és méze is szépen van. Ilyenkor az első 12-esben lévő népnek előre szoktunk rakni 1 fiasításos és 1 mézes keretet. Ezzel az irányított anyanevelés első fázisa lezajlott, amelyet a kővetkezőkkel lehet jellemezni:
1. Egy időszakra fiasítás mentesség van a kaptárban. Az atkairtás biológiai formáját alkalmaztuk.
2. A nagy létszámú népesség gyűjtési időszak következtében szép fejlett anyákat nevel.

Ezután következik az új anyák vizsgáztatása.
A szelídgesztenye virágzása idején június 10-25 között az anyák bemutatják, hogyan petéznek, milyen kiterjedt a fiasításuk, költésmeszesedés, sörétes petézés minősíti az új anyákat. Július 1-re a hibák kiderülnek, ekkor csinálunk egy újabb anyanevelést miáltal a gyengén szereplő anyákat leváltjuk. Csak jó fajtákkal mehetünk a téli telelés időszakába. Még így is előfordul, hogy a téli teleltetés végén derül ki gyenge az anya. Ilyenkor a tavalyi jó tartalék anyákat rakjuk a gyengék helyére. Arra törekszünk a gyenge családunk ne legyen, mégis mindig akad egy-kettő.


Nyári anyanevelésről.

Június 20-ika táján a kaptárak hátuljában lévő tartalékokból általában háromból készítünk egy 8 kereten lévő 6 keret fiasításos családot. Az összeszoktatás javítása érdekében 3 dl szörpöt kapnak folyamatosan. Egy hét múlva az anyát zárkázzuk és a család fölé tesszük. Kettő nappal később a kiszemelt jó tulajdonságokkal rendelkező családban az anyát kikeressük és egy nem világos üres keretre tesszük. A keretre az anya fölé egy 20x25 cm-es Hanemann rácsot teszünk amelynek szélén 1,5 cm-es léc van mind a négy oldalon. Ezzel lezártuk az anyát az üres keret egyik oldalára. Hogy a Hanemann rácsos keret biztosan rögzüljön a keret méhsejtjeire 6 db szeggel szúrjuk fel a keretre. Miután ezt a műveletet megcsináltuk a keretet betesszük a kaptár keretei közé, méghozzá nyitott fiasításos keretek közé. Ezt a családot is 3 dl szörppel etetjük naponta. A negyedik napon ezt a keretet kivesszük a Hanemann keretet levesszük a méheket anyával együtt lesöpörjük a többi keretekre. Az anya a sejteket bepetézte. Ebből kiválogatjuk és kivágjuk azokat a részeket ahol már álcák vannak. A kivágott részeket felszeleteljük úgy hogy egy sor álca sértetlen maradjon. Az álcás oldalon az álcák fölött a sejtek felét levágjuk. Ezeket a lépcsíkokat az anyanevelésre használt keret léceire felragasztjuk. A felragasztáshoz műlépből tekercselt gyertyát használunk. A gyertyát meggyújtva oldalra fordítva a viasz csöpögni kezd a meleg hatására. Ezzel a lecsöpögő viasszal ragasztjuk. Ezután a felragasztott csíkok álcáiból minden harmadikat meghagyunk a többit eltávolítjuk. Az anyanevelő keretre két ilyen lécet helyezünk el.

A 8 keretes anyanevelésre előkészített családtól a zárkázott anyát elvesszük, a kereteket átvizsgáljuk az anyabölcsőket ha húzott a család leromboljuk. A családtól egy keretet kiveszünk, helyére a fiasításos keretek közé berakjuk a tenyész keretet. 3 dl szörpös etetést tovább folytatjuk. A 10 nap múlva a családnál fedett kész bölcsök vannak. Megvizsgáljuk mennyi bölcsőt neveltek a méhek abból mennyi a megfelelő. A kaptárak 5-ös részén lévő tartalék családokból ahány bölcső van, annyitól kivesszük az anyát . visszamegyünk az anyanevelő családokhoz és egy kivétellel az anyabölcsőket leszedjük. Az 5-ös tartalékok népe, ahonnét kivettük az anyát közben észrevették az anya hiányát. A bölcsőket sorban berakjuk a tartalékoknak, amelyek ettől kezdve anyapároztatóvá alakulnak át. Az új anyák meglétét, petézését két hét múlva vizsgáljuk. Ahol nem sikerült a népét a 12-es törzs családhoz rakjuk. Amennyiben a törzs családoknál bármi probléma van az anyával, ezeket a tartalék anyás népével együtt egyesítjük. Ezt az anyanevelési módszert „csüngősejtes” anyanevelésnek nevezi a szakirodalom.


 

  1. Rész

    Az év második felének gondjairól, problémáiról

Július a méheknél a változás hónapja. Elkezdődött a Nap kelte-nyugta közötti idő csökkenése. Röviden egyre később világosodik és korábban sötétedik. Ezt a méhek érzékelik, egyre kisebb a rajzás veszélye. Ezután már a csendes anyaváltások ideje jön el. Az egészséges betelelés érdekében az atkairtást meg kell kezdenünk, amely lehetőleg tartós hatóidejű belógatós csíkkal történjen. Csak ennek van folyamatos irtó hatása az atkákra. A füstölést gyenge hatású atkairtó módszernek tartom. Hasonló a véleményem a különböző illatosító anyagokról is.

Az anyásítási munkákat a hónap végéig el kell végezni. Ez áll az öreg anyák lecseréléséből, és folyamatosan az idei gyenge, a költésmeszesedéses családok anyáinak lecseréléséből.

Fel kell készülni a méhek rablási hajlamának kiterjedésére. A szárazság, a nektár hiány, virágpor hiány és a méhek télre való készülésének eredménye a rablás megerősödése. A rablási hajlam felerősödésének csúcsa augusztus 10 és 25 közé tehető.

Augusztus a jövő évi méhészeti siker hónapja. Ebben a hónapban készítjük fel méheinket a téli és a tavaszi megpróbáltatások sikeres leküzdésére. Az előbbi mondatban egy igen sokféle teendőt fogalmaztam meg, melyet kicsit bővebben kell részletezni:

  1. a méheknek biztosítani kell, hogy ne legyenek atkásak. Méghozzá idejében! Lehetőleg augusztus első időszakára ne legyen atka. Erre törekszünk, de ezt úgysem fogjuk elérni.

  2. július 25-től a téli feletetést megkezdeni és szeptember 10-ig befejezni. Itt lényeges milyen szörppel etetünk. Sokan 1-1 arányú szörppel etetnek. Őrősi a Méhek között könyvében a 8-5 (8 kg cukor, 5 liter víz) arányt javasolja. Magam kipróbáltam, a javaslat jó eredményeket hozott. Kevesebb víz elpárologtatása kevesebb munkát adott a méheknek, és kevesebb a kaptárból való kirepülés így a rablás veszély is kisebb. A 8-5 arányt a gyakorlatban úgy csináljuk, hogy az edénybe beleöntjük a cukrot és addig a szintig öntjük vízzel. Azt feltételeztem, hogy ennél az aránynál a cukor nem fog feloldódni, de feloldódik. Szörp értékesülést még úgy tudjuk javítani ha melegvizet öntünk a cukorra. A meleg szörp javítja a beadott szörp kalória értékét.

  3. a méheknek a tél és a tavasz folyamán nem csak mézre hanem kellő mennyiségű virágporra is szükségük van. Méghozzá folyamatosan amely időnként kevés. A méhészek általában a virágpor készletet a családnál nem figyelik úgy mint a méz mennyiségét. Ez nagy hiba. Az augusztusi méheknek már álcakorukban meg kell kapni a nevelő méhek garatmirigye által azt a táplálékot amitől a belső szerveik tökéletesen ki tudnak fejlődni. De ez csak a kezdet, mert a kikelt méhnek, hogy a telet jó kondícióban hosszú életkorral átélje még sok virágport meg kell enni a zsírtestjének a felépítéséhez. Ez a tavaszi jó indulás záloga. Ha kevés a virágpor ősszel, mit lehet tenni? Őrősi azt írja könyvében: ha kevés a virágpor a családnál a téli szörpfeletetés után 3-4 napra kezdjünk el virágporpótlóval vagy ha van virágporral etetni a méheket keretek fölötti beadott adaggal amíg jó az idő (méhek ki tudnak repülni) csinálhatjuk.

Az idei tavasz keserű pirulája az volt, hogy tavaly nemcsak nektár nem volt a rossz idő miatt hanem virágpor sem. Ezt még súlyosbította a szolidágó energia fűkénti lekaszálása, amelyre nem számítottunk. A kaptárak vizsgálatainál megállapítottuk, kevés a virágpor. Zalában a virágporral soha nem volt probléma. Amire felmértük a helyzetet a méhek soványan virágpor hiányosan mentek telelőbe. Meg is lett az eredménye. A telelő méhek élete rövidebb lett. Március 25-re elfogytak a telelő méhek. A kevés tavaszi születésű méh kevés volt. Nem volt meg a kritikus tömeg (Ősz méhek 20 nappal rövidebb életűek voltak, április 15-ig szoktak élni). Az anyák nem tudták kiterjeszteni a fiasításukat. Akácra a családok jelentősen elmaradtak. A jövőben az ilyen eseményekre mind gyakrabban számíthatunk, fel kell készülni a kezelésükre. Jómagam az idén mivel a méheknek virágport termelek melyet visszaadok a méheknek, tervezek háromszor keretbe virágport visszaadni. (A méheknek repcekor gyűjtött virágport 1-1 arányban porcukorral kevertem). Ezt a virágport üres keretre öntve spaknival elsimítva, marokecsettel a sejtekbe nyomkodva beadom. Bízom benne a hogy a méhek jó néven veszik a megkínálást. A jövő méhészkedésében alkalmazkodnunk kell a természet kihívásaihoz.

A természeti flóra teljesen megváltozott ebben az új kapitalizmusban. Állattartás szigorodott, a szomszédok beleszólnak. Az emberek hozzáállása megváltozott. Alantas munkát (kapálást, napszámos munkát) senki sem akar végezni, így sok minden a visszájára fordult. A kényelem lett a fő hangsúly! Még szúnyog tán 1-2 van a környéken, de szúnyogot irtanak. Nem gondolnak arra kiírtjuk a környékünket. A madarak éhen pusztulnak a rovarhiány miatt (mert nem minden madár gabona evő). Az mellett a sok értékes rovar melyet elpusztítunk a kényelmünk miatt, melynek helyét elfoglalják a mégagresszívebb rovarok, nem előnyös. Nem jó irányba haladunk, ellene nem sokat teszünk.
Jómagam azt vallom ha méheket tartok azoknak kötelességem legelőt csinálni. A gazdálkodót nem befolyásolhatom, hogy nekem legelőt csináljon. E nélkül pedig a cukros zsákos legelő a megoldás. Ez pedig természetellenes. A központban ilyen irányú kezdeményezést nem látok. Magyarországon a fehérakác 10-14 napig köti le a méheket. Ha más akácokat is telepítenének a szakemberek (Keresztesi Béla) szerint 24-28 napra lehetne bővíteni a gyűjtési időszakot. 1930-tól, 80 éve a mai napig Frich Ottó Erdei méhlegelő munkáit áttanulmányozva a 470 000 ha akácerdőnknek 2500 ha a későn virágzó akáca. Ez 0.5%. és nem is várható változás mert az erdészeti csemetekerteknek más a céljuk, nem foglalkoznak vele. Az ügy intézését saját kézbe kéne venni, de most jön a méhész. Azt mondja nem telepítek mert akkor mások is oda telepednek. Ez pedig oda vezet, hogy senki sem kezdeményez. Külön szeretnék azokról megemlékezni akik mégis telepítenek mézelő növényeket. Sajnos kevesen vannak. Kérem a méhésztársakat ha hosszabb távon gondolkodnak 1-2 mézelő fát már csak becsületből is ültessenek. Jómagam úgy gondolom a méhészeknek némi, ha nem is sok elgondolkodni valót ültettem el a méhészkedési ambíciójukba. Talán tudtam segíteni a méhészkedés rejtelmeiben. A Gondolatforgácsaimmal remélem segítettem az olvasó méhészeket a problémák megvilágításában. Ezidáig köszönöm, hogy volt türelmük írásaimat végigböngészni. És bizonyára meg van róluk a maguk véleménye.

Igyekeztem ferdítések nélkül a valóságot leírni. Ezúttal átadom másoknak is a szót. Írják le, de őszintén mit várnak és mit tesznek azért, hogy ez a szép szakma (örület) a jövőben is virágozzon.

Ezennel én elbúcsúzom, vannak még jó szakik akik írásait szívesen olvasnám.
Bízom benne lesz ilyen élményben is részem.

Tisztelettel: Pusztai György

  1.